Kategória


Archive for február, 2011

Levelei ülők, átellenes állásúak, lándzsásak. Virágai tömött füzérben állnak, bíborpirosak, lilák június–augusztusban nyílnak. Az Alföldön közönségesebb a hasonló helyeken tenyésző, de a szi­kes talajokat is jól tűrő és ott jellegzetes kecse­sebb vesszős füzény (L. virgatum).

 

Teljes cikk »



Borsfű-pereszlény (Clinopodium vulgare)

Borsfű-pereszlény, szöszös fű (Clinopodium vul-gare). Ajakosok (Labiatae). 30—60 cm. Szára rendesen egy­szerű, sűrűn és puhán gyapjas. Levelei tojás alakúak, aprón fűrészesek. Bíborpiros virágai tömött, sokvirágú örvökben fejlődnek- A csésze kétajakú, hegyes és szőrös murvák fog­ják körül; csöve nincs befűződve. Terem száraz, vagy kissé nyirkos erdőkben, gyepükben, az egész országban.

Teljes cikk »



Piros bazsarózsa, pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis). Boglárkafélékhez (Ranunculaceae) tartozik. 30—90 cm. Némely gyökere vékony és hosszas répává vastagszik. Levele kétszer háromosztatú. Középső levélkéje lefut a nyélre, háromfelé hasadt, vagy háromosztatú és karéjai hosszúkás lándzsásak. Virága magános, öt vagy sokszirmú.

Teljes cikk »



Orvosi csikorka, ínnyújtó fű. Isten kegyelme, kegyelemfű, réti csikorgófű (Gratiola officinalis). Tátogatók (Scrophulariaceae) faja. 8—30 cm. Tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágtalan, felső részében négyélű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg — kivált az al­sók— ép élűek.

Teljes cikk »



Napos, füves lejtők jellegzetes, szép, kora tavaszi színfoltja. Nálunk a hegy- és dombvidékeken helyenként gyakori, már márciusban bontogatja ragyogó sárga szirmait. Finoman sallangos levelekkel borított szárai nyár közepére elszáradnak.

A héricsek az Újvilág mérsékelt övében élnek. A boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartozó 20 fajuk között évelő és egyéves növé­nyek is vannak. A tavaszi hérics mészkedvelő, eurázsiai, kontinentális növény.

Teljes cikk »



Citromszagú mézfű, citromfű, citromszagú melissa, gyógyító méhfű, kerti méhfű, mézeiké, mézgáncs, orvosi méhfű (Melissa officinalis). Ajakosak (Labiatae). 30—80 cm. Szára rendszerint ágas és gyapjas, levelei nyelesek, tojás alakúak,  tompák, csipkések, vagy csipkésen fűrészesek;

 

Teljes cikk »



Csattanó maszlag, bariska, csattantó csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom,  puttyantó, töviskés disznó, tövisalma, tölcséres bilindek (Datura stramónium). Ebszőlőfélék (Solanaceae). 20—100 cm.

Teljes cikk »



Európába a törökök révén került a XVI. század közepén, és a földrész délibb felén sok helyütt, így nálunk is meghonosodott. Álló, vagy lassan folyó édesvizek partjain, sekély vízállásokban, melegebb fekvésű területeken találkozhatunk vele. Élőterének szűkülése miatt nálunk védelemre szorul. A nemzetség másik tagját, a keskeny levelű kálmost (A. graminifoli-us) dísznövényként hazánkban is ültetik.

Teljes cikk »



A peremizs nemzetség mintegy 90 Óvilági fajt tartalmaz, melyek a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartoznak. Hazánkban 9 fajával, köztük a védett örménygyökérrel is talál­kozhatunk, mely ártéri gyomtársulásokban, pa­takok mentén és ligetekben ma már csak szórványosan fordul elő.

 

Teljes cikk »



Magyar királydinnye, koldustetű, földi súlyom, sulyomszurdáncs (Tribulus orientalis). Királydinnyefélék (Zygophyllaceae). 10—40 cm. Szára tövön ágas és földre csepült. Levelei szárnyasak, 7—13 levélkével. Levélkéi nyelesek, 5—8 mm hosszúak és rendszerint 2 mm szélesek.

Teljes cikk »



A cickafarkfüvek egyszerű vagy szeldelt levelű növények a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjából. A nemzetség mintegy 85 fajából 21 a Kárpát-medencében is őshonos.

 

 

Teljes cikk »