Kategória






A sáfrányt, már az egyiptomi konyha is előszeretettel használta, tegyük ezt mi is.
A sáfrány virágként is gyakran van jelen a kertekben, és természetesen nem minden fajtája alkalmas fűszerezésre. Fűszerezésre a jóféle, más néven spanyol vagy valódi sáfrány (Crocus sativus L) vörösesbarna bibéjét használjuk. Íze intenzíven kesernyés, kissé édeskés, illata aromás, az ételeket erőteljes, gyönyörű sárga színre festi.



Az egyiptomiak is ismerték, előszeretettel ízesítették es színezték vele az ételeiket. Magyar források 1429-ben említik, főleg sárgítottak a sáfránnyal. Mátyás király udvari konyhájának egyik legfontosabb fűszere volt. Délnyugat-Ázsiából származik, régen Magyarországon is kedvelt haszonnövény volt, ma inkább Spanyolországban, Iránban, Marokkóban és Indiában termesztik nagyobb menynyiségben.

A sáfrány az egyik legdrágább fűszer, mivel mind a termesztése, mind a begyűjtése hatalmas és fáradságos munka. Ki gondolná, hogy egy kilogramm sáfrányhoz százötvenezer bibét kell leszedni? nem csoda, ha megkérik az árát. Éppen ezért értéke az aranyéval vetekszik:

Egészségügyi haszna:
Csökkenti a koleszterin-szintet, miáltal hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében. Segíti a zsíros, nehéz ételek megemésztését, görcsoldó, megszünteti még a fejfájást is. A sáfrányos tea idegnyugtató hatású.
A sáfrányt afrodiziákumnak tartják. Egy görög monda szerint Zeusz és Héra mennyegzőjekor sáfrány nőtt az ágyuk körül, ettől ittasult meg Zeusz. Kleopátra sáfrányos fürdőben már-tózott meg, mielőtt valakit el akart csábítani. A Római Birodalom császárai pedig a párnájukat tömették ki sáfrányszirmokkal az orgiák előtt. A sáfrány bizony káros is lehet. Ha sokat fogyasztunk belőle, bódulatot okoz, nagyobb adagban pedig egyenesen halálos méreg. Terhes kismamák és gyerekek egyáltalán nem fogyaszthatják.