Kategória






Csabaire vérfű, csabagombire, dinnyeszagú fű, gombos fű (Sanguisorba polygama). A rózsafélékhez (Roseaceae) tartozik. 30—70 cm. Szára kopasz. Levele 9—17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos vagy hengeres, zöldes, napos törzse oldalán bíborral befuttatva.  Felső virágai ter­mők; a középsők gyakran kétcsúcsúak,  az alsók porcosak. A porcos virágok sok porzójuk, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak két bibeszála van, bibéje ecsetszerű.



Termése 4—5 mm. átmérőjű: négy hártyás éle van, lapjai erősen ráncoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében.

Közeli rokona a zöld vérfű (Porterium Sanguis orba). melynek szára és gyökere majd mindig szőrös, csak felső részében kopaszodó; termése nem ráncolt, éle nem hártyás.

Használata: A fűnek úgy levelei, mint gyökere a legrégibb idők óta nagy becsben állanak, és vérhasnál, véres vizeletnél, hasmenésnél, vérhányásnál, külső vérzéseknél hatásosan és eredményesen használtatnak.

Használata: Vérhasnál a fűnek leveleit vörös borban főzik. (2 gr. levél egy deci borban főzendő.) Ugyanígy használandó hasmenésnél. Reggel, este kortyonként! egy csészével. Vérhányásnál a gyökér porát mézzel vegyítve használják. Négy kávés kanállal a mézes porból, egy napra elegendő.

Külső vérzéseknél vagy a leveleket rakjuk, vagy a gyökér porát hintjük rá, a sebes helyre.
Régi, bűzös fekélyeknél és ráknál hasonlóképen járunk el.

Közhaszna: a na­gyobb Csabaire-füvet saláta gyanánt eszik;

2. borba is teszik, mely­től igen egészséges és jóízű itallá válik az;

3. a lovakban levő fér­geket, azaz gilisztákat a fű megöli, mint a szénájuk közé téve azt, mint pedig abrakjuk közé összevagdalva keverve, vagy italuk­ba dobva a füvet.