Kategória






Csattanó maszlag, bariska, csattantó csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom,  puttyantó, töviskés disznó, tövisalma, tölcséres bilindek (Datura stramónium). Ebszőlőfélék (Solanaceae). 20—100 cm.



Húsos, vaskos szára álvillásan elágazó, kopasz, vagy kissé pelyhes. Virágai magányosak a levelek hasábjain, vagy a szár álvillás elágazásai­ban. Csészéje csöves, szögletes, alsó része galléralakjában a termés tövén marad. Pártája 5 —10 cm. hosszú, fehér, redős, kihegyezetten ötfogú. Tokja dióalakú és diónagyságí, tüskés. Magja lapos, ráncolt és fekete. Terem művelt talajon, főleg emberi lakások közelében, az egész országban.

E fű minden része mérges. És ha mégis ezzel a növénnyel foglalkozunk, tesszük ezt azért, hogy mindenkit visszarettentsünk hasz­nálatától. E fű maradjon az orvosok kezében.

A leveleknek különösen szárítás alkalmával kábító illatjuk és undorítón fanyar ízük van; épp oly mérgesek, mint a magvak, ame­lyek erős narkotikus alkaloidot, a –daturintit– tartalmazzák. Az orvo­sok a magvakból tincturát készíttetnek, amelyet erős idegbajoknál, őrültségnél, nyavalyatörésnél, szamárhurutnál, rheumatismusnál, csúznál, alkalmaznak. A híres római Calcus a leveleket borogatásnak, tejoszlatásra használta olyan anyáknál, akik magzatjukat nem táplálhatták. A fű annyira mérges, hogy annak friss levele az orra, vagy a szem fölötti sebre kötve, vakságot, hályogot okoz.

Belsőleg bevéve, idegrángást, hányást, altesti görcsöket, bénulást, gutaütést idéz elő.

Az állatgyógyászatban úgy külsőleg, mint belsőleg azon ese­tekben alkalmazzuk, amelyekben a maszlagos nadragulyát (atropa belladona).

A csudafüvet, ha udvar közelében terem, irtsuk, mert a mag­vaktól a szárnyas háziállatok elpusztulnak.