Kategória






Az Óvilág mérsékelt éghajlatú területein elter­jedt nemzetség az ajakosvirágúak családjába (Labiatae) tartozik. Rendszertanilag rendkívül bonyolult. A 25 elfogadott fajból 10 alapfaj és 4 állandósult hibrid található Európában, nagy részük nálunk is előfordul.



 

A menták nagyon könnyen kereszteződnek, és igen alak gazdagok a természetben. Megha­tározásuk sokszor nagyon nehéz. Csak a Kár­pát-medencében több mint 200 (!) úgynevezett kisfajt írtak le a botanikusok. Ezek természete­sen valamelyik elfogadott faj alakköréhez tar­toznak, vagy keverékfajok.

A csombormenta is nagyon változatos meg­jelenésű, gyakori évelő növény. Hajtásai elterü­lők vagy felállók, egyszerűek vagy elágazók lehetnek. Az egész növény gyéren szőrös vagy kopaszodó. Levelei is igen változók. A virágok levélhónaljai álörvökbe rendeződnek, ibolyás pirosak, július-szeptemberben virítanak. A szárak meddő levélcsomókban végződnek. Igen erő­sen illatozó növény.

Árterületeken, iszaptársu­lásokban, szikeseken, mocsaras, nedves réte­ken, legelőkön mindenfelé találkozhatunk vele. Európa délibb felén közönséges.

A népi gyógyászatban – éppúgy mint a többi vadon termő vagy termesztett mentafajt — a csombormentát is használják. A belőle készí­tett gyógyteát köhögéscsillapításra, valamint hasmenés és bélpanaszok ellen javasolják.

A drog (Menthae pulegii herba) 0,2-0,8 száza­lék illóolajat valamint cserzőanyagot tartalmaz. Az illóolaj elsősorban nyákoldó, fertőtlenítő, szélhajtó hatású. Azokban az orszá­gokban, ahol az aromaterápiát alkalmazzák, jelentős szerepe van a növénynek.