Kategória






A liliomfélék családjába (Liliaceae) tartozó zászpa nemzetség 25 tagja az északi féltekén él, az Európában előforduló mindkét faj nálunk is honos. A fehér zászpa élőhelye Észak-Afrikára és Eurázsiára terjedt ki. Mocsaras réteken, nyir­kos, erdős helyeken, havasi pásztorszállások környékén tenyésző erőteljes, termetes, pelyhes-molyhos évelő növény.



1-1,5 méter magas­ra nő, arasznyi, tojásdad, kihegyezett leveleit a feltűnő erezet redőzötté teszi. Tőlevelei ülők, hosszú évekig csak tőlevélrózsát fejleszt a vi­rágzás előtt. Hajtásai végén június-augusztus­ban tömött, 30 cm-es füzérben nyílnak fehéres színű, külső oldalukon zöldes és molyhos leplű, 2 cm átmérőjű, kerék alakban kiterülő virágai. Gyöktörzse függőlegesen nő, rövid és vaskos, belőle ágazik ki a számos, arasznyi járulékos gyökér. Igen mérgező. A hasonló fekete zászpának (V. nigrum) a levelei kopaszok, a növény kevésbé robosztus, virágai bíborfeketék, fele akkorák, mint a fehér zászpáéi. Hegyi és domb­vidéki erdőkben, bokrosokban, vágásokban fordul elő.

A népi gyógyászatban csak az állatok tetvessége ellen használták a főzetét, humánbetegsé­gek gyógyítására nem alkalmazták.

A fehér zászpa gyökeres gyöktörzsei (Veratri rhizoma et radix) mintegy 1 százalék szterinvázas, alkaloidszerű vegyületet tartalmaznak. A drogokból vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszereket állítanak elő, melyek csak orvosi felügyelet mellett használhatók. Gyógyteaként, háziszerként nem használható!