Kategória






Alacsonyan növő cserjeféleség, a hangafélék családjába tartozó, Magya­rországon a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk, illetve a Bakony térségében a lejtős hegyek oldalán, valamint Győr-Moson-Sopron megye erdeiben, erdőszélein tömegesen előforduló növény.

 



Levelei vékonyak. 2—3 cm hosszúak, hegyes végűek, és oldalai aprón fűrészesek. Amikor levelei elnyerték az élénkzöld színt, megkezdődhet a gyűjtése. Lehetőleg napfénytől mentesen kell szárítani, hogy értékes aromái a szárazanyagban is megőrződjenek. A levéllel együtt leszedhető a gyenge hajtás is, gyűjtésének ideje május és június hónap. A leszárított levélzetből ízletes tea főzhető. Ismeretesek olyan régi megfigyelések, hogy a tea fogyasztása kedvező hatású lehet cukorbetegség és egyes vesebetegségek esetében.

 

Az áfonya gyümölcs gyűjtésének ideje augusztus hónap. Bogyószerű termése 8—10 mm-es átmérőjű, kékes-fekete színű, a felületét burkoló viaszrétegtől hamvas, és több magvú. A gyümölcs leve sötét bíborszínű, a gyümölcs íze savanykásan édes, kellemes aromájú, A-, B-, és C- vitaminban gazdag.

A gyümölcsből készült főzeteket hasmenés ellen használják ősidők óta A gyümölcsből készült tea egyben kellemes élvezhető ital is, mely kedvezően befolyásolja a bél működését.

áfonya_2

 

A fekete áfonyának — és a vörösnek is — van nemzetközi piaca, ahol rendszerint nagyobb a kereslet, mint a kínálat.

 

Észak-Amerikában az utóbbi évtizedekben az ott őshonos áfonyafajokat kultúrnövényekké nemesítették. Ugyanez vette kezdetét napjaink Nyu­gat-Európájában is.

A fekete áfonya felhasználási módjai és tartósító eljárásai közül nálunk a legnépszerűbbek!