Kategória






Fűszeres sáfrány, bécsi, jóféle valódi sáfrány (Crocus officinalis) 8—30 cm. Gumói diónagyságúak. Keskeny, szálas levelei a virágokkal együtt jelennek meg és rendszerint túlemelkednek rajtok. Három bibéje hosszú, tölcséresen begnövődött. Ázsiából származik és régen nagyban termesztették. Bibeszála és három bibéje adja azt az illatos fű­szert, a melyet levesbe, kalácsba tesznek és cukrászok festéknek használnak. Mint gyógyszer elavult; a gazdag mohamedánok a Mekkába szállítandó tetemeket szagosítják vele és megtörténik, hogy az e célra használt sáfrányt fűszerül importálják. Hazánkban alig termesztik.
Használata: A sáfrány izgatólag s hevítőleg hat az idegrend­szerre; nagyobb adagban fejfájást, vértolulást, kábultságot, sőt agyhüdést idéz elő. Ifjaknak és leányoknak nem ajánlom, hogy a sáfrányt mindennap használják, mert vérfolyást és vérhányást idézhet elő.
Kis mértékben, belsőleg mell- és oldalfájást enyhít.
Külsőleg mint kötőszer tagfájást, a gyomorra alkalmazva, tartós hányást csillapít.
A sáfrány virágzás után szedendő és vagy napon, vagy fűtött helységben szárítandó. Van spanyol, francia és perzsiai, vagy leventes-sáfrány. A legjobb a franciái sáfrány d’Orange. Tartalma az aetherikus olaj és Croein festőanyag.