Kategória






A fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozó varádics nemzetség mintegy 70 tagja az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein, főként az Óvilágban terjedt el. A gilisztaűző varádics hazánkban elég gyakori, folyómedrek, árterek tömeges növénye.



 

Jellegzetesen erős, aromás illatú, 30-150 cm magas, nem elágazó szárú évelő. A mirigyes, szőrös levelek egysze­rűen, vagy majdnem kétszeresen szárnyasán szeldeltek, a szárnyak fűrészesek. A fészkek tömött, dús sátorban állnak, 0,5-0,8 cm széle­sek, a nyelves sugárvirágok teljesen hiányoz­nak, a körvirágok sötétsárgák. Június-szeptem­berben nyílnak.

A népi gyógyászatban egyes vidékeken a növényt megszárították, porrá törték és tésztá­ba keverve bélgiliszták elhajlására használták.

Virágzó hajtásai  0,1—0,6 szá­zalék illóolajat tartalmaznak, mely antibakteriá­lis, antifungális és parazitaellenes hatással ren­delkezik. Gyógyteaként történő fogyasztását NEM ajánljuk.