Kategória






Az ajakosvirágúak családjába (Labiataet)  tartozó mintegy 350 tagú kakukkfű nemzetség hazánk­ban 12 fajjal, számtalan alfajjal és változattal képviselteti magát.

Leginkább száraz lejtők, sziklagyepek, homok- és löszpuszták, bokorer­dők, legelők, hegyi-havasi rétek, sziklás helyek növényei, melyek napfényes, meleg fekvést kedvelnek. Törpecserjék vagy megfásodó éve­lők. Köztük sok gyepesedő, tarackoló faj talál­ható.



Száruk elterülő, kúszó, indás vagy felemelke­dő. Leveleik aprók, keskeny, szálas lándzsástól a kerek tojásdadig változók. Igen változóak, erezetük és szőrzetük a fajra jellemző. A virá­gok piroslók, bíborak, lilásak, fehéresek, örvökben állnak, vagy gyakran a hajtás végén, tö­mött fejecskékbe rendeződnek, május-augusz­tusban nyílnak. Az egész növény kellemes, fűrészes, kámforos ízű és illatú.

A kakukkfüvek nemcsak a népi gyógyítók, hanem szinte mindenki által jól ismert és sokfé­le módon használt növények.

Virágos hajtásait elsősorban köhögés, szamárköhögés és tüdő­betegségek esetén használják. Jól ismert gyomorerősítő, gyomorgörcsöt szüntető hatása is, gyógyfürdőkben pedig reumás panaszok enyhítésére vélik hatásosnak.

Gyógyászati célra a kerti kakukkfű  mellett, rendszertani megkülönbözte­tés nélkül, a vadkakukkfű-fajokat   gyűjtik. Virágos hajtásaik 0,2-0,5 százalék illóola­jat, 5-7 százalék cserzőanyagot, keserű anyagot és flavonoidot tartalmaznak.

A drog és illóolaja köptető, görcsoldó és fertőtlenítő hatású, ezért főként köhögéscsillapító teakeverékek és más gyógyszerkészítmények  is tartalmazzák.

admin szerint:

Szerintem is így van!

Feketéné Júlia szerint:

Egyre többet fogyasztunk gyógynövényi “összeállításokat”, mert valóban hatásosak.