Kategória






A fészkes virágzatúak családjába (Compositae) tartozó 5 székfűfaj Eurázsiában él, de a kamilla már Amerikában és Ausztráliában is meghono­sodott. Nálunk mindenfelé előfordul, vetésekben, utak mentén, gyomtársulásokban és házak kö­rül gyakori. A Tiszántúl szikes területein nagy tömegben láthatjuk. Itt sokfelé fehérre festi virágaival a szikes pusztákat. Vakszikfoltokon, kiszáradó, iszapos szikes tófenéken is megte­lepszik. E vidéken nagy mennyiségben gyűjtik vadon.



Bokros növésű, felálló szárú vagy szétte­rülő egyéves növény. Termőhelytől függő ma­gassága 2-60 cm között változhat. Levelei 2-3-szorosan szárnyaltak, a cimpák szálas-fonala­sak. A belül üreges virágzati vacok kúp alakú, a fészek kögvirágai sárgák, sugárvirágai fehérek. Május-július hónapban nyílik.

A kamilla egyike azon növényeinknek, me­lyet, hasonlóan más népekhez, talán a legjob­ban ismerünk, és a népi gyógyászatban minden bizonnyal a legsokoldalúbban használunk. Se szeri, se száma a javallatoknak, ezért csupán néhányat emelünk ki ezekből.

Gyomor- és bél­görcsök, hasmenések, epepanaszok ellen tea­ként, sebekre lemosószerként vagy borogató-szerként, megfázás és köhögés esetén pedig gyógytea vagy inhalálás formájában használa­tos.

Virágzatai (Chamomillae anthodium) 0,5-1,5 százalék illóolajat, flavonoidot, keserűanyagot és nyálkát tartalmaznak. Az illóolaj alkotórészei közül a gyulladáscsökkentő hatású kamazulén és az a-bizabolol, a flavonoidok közül pedig a görcsoldó hatású apigenin és luetolin érdemel említést. A gyomor- és bélrendszer valamint a felső légutak gyulladásos folyamatainak kezelé­sére használt teakeverékek gyakori alkotórésze. Illóolaját és annak főbb alkotórészeit számos reumakezelésre és a bőrgyógyászatban hasz­nált gyári készítmény tartalmazza.