Kategória






A fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozó aranyvessző nemzetség 100 tagja közül csak a közönséges aranyvessző (S. virgaurea)  honos Európában. A gyógyászat­ban a nála sokkal gvakoribb jövevényfajoknak, igy például a kanadai aranyvesszőnek van je­lentősége, amely a múlt század közepén dísznövényként került hazánkba.



 

Ma már tömege­sen megtalálható az Alföldön, főként a nagyobb folyók mentén. Egyes területeken a liget­es láperdők, magaskórós társulások és árterek leggyakoribb elemévé vált. Felálló szárú, 50-250 cm magas, egyenes, dúsan leveles éve­lő növény. A szár végig rövidszőrös. Levelei hosszúkás lándzsásak, kihegyezettek, fűrésze­sek. Július-szeptemberben nyíló apró sárga vi­rágfészkei ívesen lehajló bugás fürtben állnak. A szintén gyakori óriás aranyvessző (S. gigantea) hajtásai kopaszok.

Mindkét faj föld feletti részei (Solidaginis her­ba) 1-2 százalék flavonoidot, 0,8-1,7 százalék illóolajat, 1,5-2,5 százalék szaponint, cserzőanyagot, nyálkát tartalmaznak. Elsősorban vize­lethajtó, reuma kezelését kiegészítő és elhízás elleni gyógyteák fontos alkotórészei.

Az észak-amerikai indiánok többféle gyógyászati célra is használták. Teáját Brit-Kolumbia  egyes vidékein rendszeresen fogyasztják az infulenza  megelőzésére, a gyermekek lázának csillapítására. Hasmenések megállítására, sebek és ekcéma kezelésére is használják.