Kategória






A pillangósvirágúak családjába (Leguminosae) tartozó kecskeruta nemzetség 6 faja Eurázsiá­ban és Észak-Afrikában él. A kecskeruta síksági, dombvidéki faj, mellyel a Dunántúlon és az Alföldön patakpartokon, ligetekben, mocsárréteken, ártéri gyomtársulásokban és töltéseken egyaránt találkozhatunk.



 

Másfél méteres ma­gasságot is elérő, bokros-ágas, kopasz vagy pelyhes-szörös évelő növény. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, szálkás hegyűek. A július-augusztusban nyíló virágai nyú­lánk fürtben állnak, színük lilás vagy fehér. Ter­mése hosszúkás, enyhén görbült hüvely.

A népi gyógyászati tapasztalatok szerint a növényből készített gyógytea fokozza a tejel­választást.

Virágzó, föld feletti részei 0,3-0,6 százalék flavonoidot, emellett cserző-és keserúanyagot, valamint szaponint tartalmaznak. Vércukorszint-csökkentő és tejelvá­lasztást fokozó teakeverékek alkotórésze.