Kategória






A kis ezerjófű rendkívül alak-gazdag és változékony, 6 alfajt is elkülönítettek belőle. A tárnicsfélék családjába (Gentianaceae) tarto­zó ezerjófű nemzetség 30 fajának többsége az északi féltekén él, kivéve egy Ausztráliában és egy Chilében honos fajt. Nálunk is több faja honos.



 

Száraz erdőkben, bokrosokban, réteken, vágá­sokban, szikeseken, kaszálókon gyakori, és az egész országban tenyésző kétéves növény. Ma­gassága 3 cm-től 50 cm-ig változhat, levelei elliptikusak, vagy hosszúkás tojásdadok. A szá­rak csúcsán megjelenő virágok aránylag tö­mött, sátorozó álernyő virágzatba rendeződ­nek, színük leggyakrabban rózsaszín.

Népi gyógyászatunk  tisz­telt növénye. Erre utal részben a növény neve, részben pedig a nép ajkáról való feljegyzések, mint például az, hogy „jó mindenféléről”.

Főze­tét és pálinkával készített kivonatait étvágyta­lanság esetén egyaránt használják.

Teáját ezen­kívül gyomorgörcs, hasmenés, vérszegénység és különféle sebek gyógyítására is ajánlják.
Virágzásban levő hajtásait (Centaurii herba) gyűjtik, mely mintegy 1 százalék keserűanyagot tartalmaz. A drog gyakori alkotórésze az ét­vágy- és emésztésjavító, valamint az epehajtó teakeverékeknek.