Kategória






Hazánkban nyíres fenyvesekben, he­gyi cserjés legelőkön gyakori, a Duna-Tisza közi homoki nyáras borókásokban tömeges. Örökzöld nyitvatermő, kétlaki cserje vagy fa. Ár alakú levelei hármas örvökben állnak. To­bozbogyói két év alatt fejlődnek ki, éretten kékes hamvasak, feketék, édeskés ízűek, gyantaillatúak.



 

Az 50 fajt összefogó nemzetség a ciprusfélék családjába (Cupressaceae) tartozik, az északi féltekén és a trópusi Afrika hegyeiben elterjedt. A közönséges boróka óriási területen honos cirkumpoláris flóraelem. A síkságoktól a hava­sokig, a Mediterráneumtól a sarkvidéki tundráig előfordul.

A népi gyógyászatban a boróka terméseiből gyógyteát, gyógypálinkát vagy szörpöt készíte­nek. A termések mellett a növény leveles hajtá­sait is használják. A szörpöt és a pálinkát leggyakrabban gyomorfájdalmak és étvágytalan­ság ellen, a termésekből készült teát pedig vize­lethajtónak és vesetisztító szerként fogyasztják. Reuma elleni gyógyfürdőkbe gyakran tesznek borókahajtásokat.

A drog (Juniperi galbulus) 0,5-2 százalék illó­olajat, 30 százaléknyi cukrot, 2 százalék cserzőanyagot, valamint flavonoidot tartalmaz. A termés és illóolaja vizelethajtó, vesekőképződést gátló és fertőtlenítő hatású. A termések vizelet­hajtó valamint fogyasztó teakeverékek alkotórészei. A termések huzamosabb ideig történő fogyasztása nem ajánlott. Ugyancsak ellenjavallt terhesség valamint vesemedence gyulla­dás esetén a használata.

A bőrvörösítő hatású illóolaját tartalmazó kenőcsöket reuma kiegé­szítő kezelésére használják.