Kategória






Közönséges gyömbérgyökér, ciklász, erdei szegfű, vadszegfű, nyúlszemfű, szegfűszagú-gyökerű fű, szent Benedek füve (Geum urbanum). Rózsafélék (Rosaceae) 20—60 cm. Az egész növény puhaszőrű; kevéssé ágas.
Alsó levelei lantalakúan szárnyasak, a felsők háromosztatúak. Pálhái nagyok, levélszerűek. Virágai sárgák, laposan szétterülő szirmokkal; az utóbbiak akkorák, mint a csésze.



Számos terméskéje bor­zas gömböt képez. Maradandó és hosszú bibeszálai a végükön meg vannak csavarva. A csészelevelek a termésen hátra­görbülnek. Terem erdők, cserjések szélén, utak mentén, az egész országban.

Használata: A gyökeret csak illata miatt használják. Bor­ban főzve, kellemes szegfű illatánál s enyhén kesernyés izénél fogva, mint összehúzó szer jó hatású hasmenésnél, vérhasnál,  lázaknál és görcsöknél.

Kalmus- és tormentilla-gyökérrel vegyítve tincturának készít­hető ; a tincturát a vadászok mint gyomormelegítő s erősítő italt szedik be.

Külsőleg a gyökerek főzetét sebek tisztítására és nyílt sebek gyógyítására használják.

Közhasznáról azt írja dr. Csapó: «Sör közé ha vetik az összevagdalt gyökeret, azt a megecetesedéstől oltalmazza meg;

2. a must, vagy bor közé tétetvén abban jó szegfű-szagot gerjeszt;

3. ecettel megöntvén a gyökereket és a ruhák közé tévén, azok jó szagúakká lesznek».