Kategória






A nyírfafélék családjába (Betulaceae) tartozó nyírfák az északi félteke jól ismert lakói. A nem­zetség 60 tagjából mindössze 4 él Európában. Lombhullató növények, amelyek többnyire egylaki virágzatúak. Többségük fa, de van köztük bokortermetű is. Jellegzetesen leváló kér­gük fajonként igen változatos színű: hófehér, narancsszínű, rózsaszínű, rozsdavörös vagy csokoládébarna.

kozonseges_nyir



A hegyvidékektől a síkságokig, a tundráktól a zárt erdőkig mindenfelé előfor­dulhatnak. A Kárpátmedencében mind a négy, Európában honos faj él. A közönséges nyír fő­ként hegyvidéki elterjedésű, 10-20 méter ma­gas fa, de bőven előfordul a somogyi és nyírségi homokon és a Duna-Tisza közén is. Szinte valamennyi hazai természetes erdőtársulásban megtalálhatjuk elegyfaként.
Kérge fiatalon fe­hér, ágai kopaszok, kissé csüngnek. Levelei he­gyes tojásdadok, romboidosak vagy háromszögűek, kopaszok, színűk élénkzöld, fonákjuk hal­ványabb, élük fűrészelt. Kedvelt és gyakran ültetett díszfa, de a száraz helyeken sínylődik. A molyhos nyír fiatal hajtásai molyhosak, leve­leik főként a fonákjukon szőrösek. A Kárpátok­ban gyakori, de a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben alacsonyabb tájakra is leereszkedik. A tavasszal megcsapolt nyírfák édeskés – fanyarkás ízű nedvét, a nyírvizet vagy viricset Erdély piacain már a XVI. századtól nagy mennyiségben gyűjtötték és árusították. E tápanya­gokban dús levet ízesítőszerként, üdítőitalként fogyasztották, de tüdőbaj és golyva ellen gyógyszernek tartották. A népi gyógyítók emellett a leveleket is használták, külsőleg reu­ma és sebek kezelésére, belsőleg pedig vizelet­hajtó szerként. A gyógyászatban a leveleket (Betulae folium), a kérget (Betualeae cortex), a rügyet (Betulae gemmáé) és a fa száraz lepárlá­sa során nyert kátrányt (Pix betulae) egyaránt használják. A levelek legfontosabb hatóanyagai közé a flavonoidok (3 százalék), az illóolaj (0,05-0,1 százalék), a katechin típusú cserzőanyagok (5-10 százalék), valamint triterpénszármazékok tartoznak. A kéreg hatóanyagai közül a betulosidot (0,1-0,3 százalék), a cserzőanyagot (5-10 százalék), az illóolajat (cca. 05 százalék) és a szalicilsav-származékokat lehet kiemelni. A rügyek fő hatóanyagainak az illóolaj (4-6 százalék) és az ásványi anyagok tekinthetők. A nyírfakátrány mintegy 6 százalék fenolos vegyületet, például krezolt és guajalakolt tartalmaz. A nyírfarügyeknek és a fa tavasszal történő megcsapolásával kinyerhető nyírvíznek vizelethajtó,  enyhe fertőtlenítő,  a vesekövek képződését gátló hatása van. A nyírfalevelet belső­leg vizelethajtó húgyúti fertőtlenítő és reuma ellen teakeverékek valamint más egyéb készítmény alkotórészeként használják. A nyírfakátrányt külsőleg idült ekcémában, pikkelysömör­ben illetve a bőr faggyúmirigyeinek fokozott működése eseten alkalmazzák, rendszerint kü­lönböző koncentrációjú kenőcsök formájában. A legelterjedtebb alkalmazása a nyírlevelekből és rügyekből készült tea. Ennek erős vizelethajtó hatása van, és segít reuma, köszvény és anyagcsere-betegségek ellen. Ha több héten keresztül naponta három csészével iszunk a nyírfateából, egyes esetekben akár a vesekövek is feloldódhatnak. Ha makacs bőrbetegségekben szenvedünk, ihatjuk is a nyírből készült főzetet, de használhatjuk lemosás vagy fürdő formájában is.