Kategória






A cickafarkfüvek egyszerű vagy szeldelt levelű növények a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjából. A nemzetség mintegy 85 fajából 21 a Kárpát-medencében is őshonos.



 

 

Képviselőik a havasi legelőktől a homokpusztákig és a lá­poktól az erdei tisztásokig mindenfelé virulnak, helyenként tömegesen. Hazánkban leggyak­rabban a képen is látható mezei cickafarkkal (A. collina Becker) találkozhatunk.

A népi gyógyászatban leveleit, virágzatait és virágos hajtásait főként tapaszok, kenőcsök, borogató- és lemosószerek formájában nehezen gyógyuló fekélyes, gennyes, továbbá vá­gott és égett sebek kezelésére használják.

A cickafarkfajok másik fő felhasználási területe a gyomor- és bélgörcsök, valamint gyomorfe­kély kezelése. Emellett még vizelethajtájra ve­setisztításra és köhögés csjllapításra is alkalmaz­zák gyógyteaként, vagy szeszes kivonatnak el­készítve.

Virágzó, föld feletti részeik (Achilleae herba) 0,2-1,0 százalék illóolajat, flavonoidokat és ke­serű anyagokat tartalmaznak. Az illóolaj fő alkotórésze a kamazulén, amelynek gyulladáscsök­kentő, fertőtlenítő és hámosodást elősegítő ha­tása van. A drogban található flavonoidok görcsoldó, a keserű anyagok, pedig étvágy-, és  emésztésjavító hatásúak.

A drogokból készített gyógyteák gyomornyálkahártya-gyulladás, gyomor- és nyombélfekély valamint vastagbélhurut kezelésére alkalmasak. Több gyomor- és epe-teakeverék fontos alkotórésze.

A cickafark virágaiból, vagy virágos hajtásaiból más drogokkal együtt készí­tett főzetet aranyér valamint szájnyálkahártya és fogínygyulladás kezelésére is felhasználják.