Kategória






Mezei tikszem, kakukterjék, tiktara, tyukbegy, vagy tyúkszemfű, tikharapás ( Anagallis arvensis ). 5-20 cm.



Szára lecsepült, négyélű, rendszerint igen magas. Nyeletlen levelei átellenesek, tojásdadok, tompák, fonákukon fekete pontokkal. Pártája kerek képű, ötmetszetű, karéjai viszás tojásdadok, szélük mirigyesen pillás., cinóber vagy miniumvörös, fehér vagy lila. Termése gömbölyű, leváló kis kupakkal nyíló. Terem ugarokon, tarlókon, kertekben, az egész országban.

Használata: A tikszem füvet régen őrültség, elmezavarodás ás sok más betegség ellen használták. Rágva kezdetben nyálkás, később csípős, fanyar. Oldó, izzasztó és hajtó hatása van. Az erős főzet altesti rekedéseknél, vízkórnál, sárgaságnál, búskomorságnál és őrültségnél, nyavalyatörésnél, lép-, máj-, és vesebajoknál jótékonyan hat.

A dühös állatoknak marásából következő halálos betegség ellen e fű kiváltképpen nagyon dicséretes. Aki tehát valamely dühös állattól megmaratott, annak sebét azonnal e fű kinyomott levével, vagy vízével mosni kell. A piros virágú tyúkszemfű hatásosabb.

Közhaszna: Vadászatban, mely kutyát a dühös vad, vagy kutya megmart, annak sebeit vízben meg kell mosni és a füvet vele meg kell etetni olyan tojásban, mely parázs alatt megsült.