Kategória






A zsurlófélék családjába (Equiseteceae) tartozó egyetlen nemzetség 29 fajt számlál, kozmopoli­ták, és többnyire csak Ausztráliából hiányoz­nak. A mezei zsurló cirkumpoláris faj, amely a síkságoktól a havasokig megtalálható. Nálunk is közönséges ligeterdőkben, nádasokban, mo­csárréteken, nedves kaszálókon, sőt a mélyeb­ben fekvő szántóföldeken gyomnövényként is.



Mocsári gyomtársulásokban helyenként töme­ges. Virágtalan, spórákkal szaporodó, évelő nö­vény. Vízszintes, föld alatti tarackjai több szint­ben helyezkednek el, melyekből kora tavasszal törnek elő a vörösesbarna, ágatlan, csúcsukon spóratermő füzért viselő termő hajtásai, me­lyek a tavasz végére elszáradnak. Ezután búj­nak ki a növény ízekből álló, üreges, zöld színű, bordázott, kovaszemcséktől érdes, 30-60 cm magasra növő meddő hajtásai, melyek oldale­lágazásai, ellentétben a mérgező mocsári zsurlóval (E. palustre), négyélűek. A levelek szerepét e növénynél az örvösen álló, sűrű, zöld oldalá­gak töltik be.

A népi gyógyászatban gyógyteának elkészít­ve vizelethajtásra, vizeletfertőtlenítésre, vala­mint gyulladt állapotban lévő vesék tisztítására használják. Főzetét, melyet néha más növé­nyekkel együtt készítenek el, reuma elleni für­dőkhöz is teszik.
A meddő hajtások  5-8 száza­lék kovasavat, 5 százalék szaponint, valamint flavonoidokat tartalmaznak. A drog vizelethaj­tó, vértisztító (salaktalanító) és reuma elleni teakeverékek egyik alkotórésze. Tömény főze­tét külsőleg, fagyások kezelésére lehet felhasz­nálni.