Kategória






A burgonyafélék családjába (Solanaceae) tarto­zó nadragulya nemzetségnek 4 faja van, ame­lyek Európa délibb felén és Nyugat-Ázsiában egészen a Himalájáig honosak. A nadragulyával az ország egész területén találkozhatunk.

Fő­ként a hegy- és dombvidékek, bükkösök és gyertyános tölgyesek növénye, ahol vágások­ban és erdőszéleken társulásalkotó. Az Alföl­dön ritka. Karó alakú, erőteljes gyökere 30-50 cm hosszú, 2-3 ujjnyi vastag, kívül szürkésbar­na, belül piszkosfehér, húsos, kesernyés ízű.



Erőteljes növésű, 50-200 cm magas évelő. Az egész növény enyves-pelyhes, esetleg kopaszo­dó. Levelei tojásdadok, kihegyezettek, nyélre futók. A virágok a levelek hónaljában hosszú kocsányon bókolnak, piszkos ibolyáskék színűek, június-augusztusban nyílnak. Termésük fényes fekete bogyó.

A népi gyógyászatban a növény gyökereiből és bogyóiból készített főzetet és kenőcsöket külsőleg, reumás betegek kezelésére használ­ják. A lókupecek, mielőtt piacra vitték hörgősségben szenvedő lovaikat, nadragulyaforrázatot itattak velük. Ennek hatására átmenetileg eltűnt a lovak hörgőssége, és futtatásukkor az egészséges lovakhoz hasonlóan lélegeztek.

A magyar népi hitvilág ismert alakjainál, a bo­szorkányoknál ugyancsak találkozhatunk a nadragulyával, hiszen e növény segítségével teremtettek kapcsolatot természetfölötti segí­tőjükkel, az ördöggel. A növényekből készült szereket – bájitalokat, kenőcsöket — rontásra és segítésre egyaránt használták, sőt, a leírások tanúsága szerint szexuálhallucinációk előidézésére is fogyasztották, illetve alkalmazták.

Az egész növény MÉRGEZŐ, erős fiziológiás hatással rendelkező alkaloidokat tartalmaz, melyekből a levelekben 0,2-0,3, a gyökerekben  0,3-0,5 százaléknyi található. Fő alkotója a hioszciamin, mely a szárítás és a kivonat készítése során alakul át atropinná.

A drogokból készített kivonatokat, az atro­pint, valamint az atropin származékait a gyó­gyászat számos területén alkalmazzák. Az atropin legismertebb alkalmazási területe a szemfe­nék vizsgálata, amikor a pupilla tágítására hasz­nálják. Ezenkívül az epehólyag és a húgyutak görcsös állapotainak megszüntetésére, vala­mint tüdőasztmában szenvedő betegeknél a hörgők görcseinek oldására is használják.

Gyógyteaként, háziszerként nem fogyasztható, mert a terápiás adatok néhányszoros túllépése már káros következményekkel járhat. Különö­sen veszélyes az, hogy szép, fényes fekete ter­méseinek íze kellemesen édeskés, ezért gyere­kek számára csalogató lehet. Már néhány szem bogyó elfogyasztása is súlyos MÉRGEZÉS-t, sőt, halált is okozhat.