Kategória






Európába a törökök révén került a XVI. század közepén, és a földrész délibb felén sok helyütt, így nálunk is meghonosodott. Álló, vagy lassan folyó édesvizek partjain, sekély vízállásokban, melegebb fekvésű területeken találkozhatunk vele. Élőterének szűkülése miatt nálunk védelemre szorul. A nemzetség másik tagját, a keskeny levelű kálmost (A. graminifoli-us) dísznövényként hazánkban is ültetik.



Az orvosi kálmos őshazája Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában van. A kontyvirágfélék családjába (Araceae) tarto­zik, és jellegzetes, zöldes torzsavirágzata má­jus-júniusban nyílik, megbújva a vöröses színű, illatos gyöktörzsekből eredő, kard alakú levelek között.

Az orvosi kálmos gyökereit a népi gyógyá­szatban emésztőrendszeri panaszok és hurutos megbetegedések kezelésére használják.

Gyökértörzse (Calami rhizoma) 2-3 százalék illóolajat és keserűanyagot tartalmaz. Az illóolaj egyik fontos alkotórésze, a drog származási helyétől függően eltérő mennyiségben jelen lévő, pszichotróp hatású cisz-izoazaron, mely­nek mennyisége a nálunk található populációk­ban nem jelentős. Ennek megfelelően használa­ta során nem kell számolnunk kedvezőtlen mellékhatások fellépésével.

A drogot étvágy- és emésztésjavító, valamint gyomor- és nyombélfekély kezelésére használt teakeverékek és egyéb készítmények tartalmazzák. Bőrvörösítő hatású illóolaját reuma elleni gyógyfürdőkeverékek és bedörzsölőszerek előállítására használják.