Kategória






Orvosi tisztesfű, bakfű, betonika, sebfű (Betonica officinalis). Az ajakosak (Labiatae) rendjéhez tartozik. 30—60 cm. Gyapjas szárán csak egy-két levélpár fejlődik. Levelei hosszúkásak, tojás alakúak és csipkések.
Tőlevele rendesen csak kettő van, a melyek hosszú levelűek, színesek és mélyen karéjosak. Örvben álló, bíborszínű virágai, megszakított szártetőző füzérben fejlődnek.



Terem száraz réteken, erdők szélén és száraz legelőkön, a síkságon ép úgy, mint a hegy vidéken.

Használata: Hajdan nagy becsben állott. Antonius Mura, Augusztus császár háziorvosa, 47 betegséget sorol föl, melyekben e növény leveleit és gyökerét sikerrel használta. A friss leveleknek és gyökereknek kissé kellemetlen szaguk van, mely szárítás által elmúlik. Íze kesernyés és fanyar, miért is többnyire hársfavirággal vegyítve főzik tejben, tüdőelnyálkásodásnál, szűk-mellűségnél, belső tüdősebesedésnél, gyomorfekélynél, idült reumatikus, sőt nyavalyatörésnél (epilepszia).

Külsőleg is alkalmazzák a fejsebek tisztítására és hegeszté­sére. A füvet borecetben főzik és a sebeket a főzettel, naponként 3—4-szer mossák.

Használati utasítás: 16—20 gr. bakfűlevél 10 gr. bakfűgyökérrel vegyítve és 500 gr. (fél liter) vízben, 10 gr. hársfavirággal főzve, aztán megszűrve s színmézzel (1 evőkanál) keverve, 1 nap alatt (minden 2-ik órában, 3 evőkanállal) beveendő, így egy hétig.

Jó egészséget