Kategória






Az orvosi ziliz vagy fehér mályva hazánkban igen elter­jedt évelő növény, melyet nádasokban, mocsa­rakban, szikes réteken, ártéri legelőkön sokfelé megtalálhatunk. Embermagasságot is elérő szá­rai, illetve levelei csillagszőröktől molyhosak.



 

A levelek 3-5 karéjúak. Virágaik a szárak csú­csán füzérszerűen állnak, halvány rózsaszínűek, június-szeptemberben nyílnak.

A mályvafélék családjába (Malvaceae) tartozó, mintegy 15 fajt magába foglaló ziliz nemzetség eurázsiai elterjedésű, nálunk 5 faja él.

A népi gyógyászatban gyökereit sok helyütt magzatelhajtásra használták. Ily módon törté­nő alkalmazása számos veszélyt rejt magában, ezért kipróbálását nem javasoljuk. A magzatelhajtáson kívül légzőszervi megbetegedések, például tüdőbaj és kihűlés kezelésére a leve­leket és a gyökereket egyaránt használták.

A különböző eredetű sebek érlelésére borogatószerként, míg a mozgáskorlátozottsággal járó derék-, láb,- és egyéb fájdalmak enyhítésére „lágyító” hatásuk miatt, gyógyfürdők alkotó­részeiként hasznosították.

Leveleit (Althaeae folium) és gyökereit (Althaeae radix) egyaránt hasznosítják a gyógyá­szatban. Az előbbi 5-10, az utóbbi 5-15 százalék nyálkaanyagot tartalmaz. A drogokat belsőleg elsősorban a légutak heveny gyulladásaiban, torokfájásban, rekedtségben, illetve akkut hörg,- és légcsőhurut kezelésére használják.

Külsőleg főként illóolaj-, és cserzőanyag-tartalmú dro­gokkal társítva torok- és szájnyálkahártya-gyul­ladás esetén öblögetőszerként alkalmazzák.