Kategória






A közönséges tarackbúza hosszúra nyúló, szerteágazó tarackú évelő fű. A sárgásbarna tarackgyökér belül üreges, ízekre tagolt. Talán nincs ismertebb, kellemetlenebb és nehe­zebben irtható gyomnövény szerte hazánkban, mint a pázsitfűfélék családjába tartozó tarack­búza.

Tarackbúza - Elymus Repens



A nemzetség az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein terjedt el, és mintegy 100 tagot számlál.  Élénkzöld szárai 50-100 cm magasak, a levelek arasznyi-félarasznyi hosszúak, és 5-8 mm keskenyek, hüvelyük hosszú. A kalászvi­rágzata kétoldalt összenyomott, a toklász szálkátlan, június-augusztusban virágzik.

Útszéleken, árokpartokon, kertekben, szántókon, réte­ken, erdőkben közönséges, helyenként töme­ges. Még két tarackbúzafaj, a deres (E. hispidus) és a szálkás (E. caninus!. Az előbbi kékderes színével különbözik a közönséges taracktól, többnyire a száraz gyepek és puszták lakója, míg az utóbbi kalásza szálkás, élőhelye nyirkos, sziklás erdőkben, ligetekben van.

A növény tarackos gyöktörzsét gyűjtik, és a föld feletti részek maradványaitól, valamint az allevelektől és a járulékos gyökerektől megtisz­títva hozzák forgalomba.

Hatóanyagai közül a triticin nevű poliszacharid, a mintegy 10 százaléknyi nyálkaanyag, ke­vés szaponin, cukoralkohol és illóolaj érdemel említést. A drogot vizelethajtó, vértisztító, salaktalanító és fogyasztó teakeverékek alkotó­részeiként hasznosítják.