Kategória






Napos, füves lejtők jellegzetes, szép, kora tavaszi színfoltja. Nálunk a hegy- és dombvidékeken helyenként gyakori, már márciusban bontogatja ragyogó sárga szirmait. Finoman sallangos levelekkel borított szárai nyár közepére elszáradnak.

A héricsek az Újvilág mérsékelt övében élnek. A boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartozó 20 fajuk között évelő és egyéves növé­nyek is vannak. A tavaszi hérics mészkedvelő, eurázsiai, kontinentális növény.



Euró­pa több országában, így nálunk is védett nö­vény. Szigorúan védett rokona, a volgai hérics (A. volgensis), nálunk csak a Tiszántúlon és az erdélyi Mezőségben él.
Régebben mindkét faj gyökereit gyűjtötték és használták a népi gyógyítók. Az ország dél­keleti részén tályoggyökér vagy táragyökér néven ismerték, és a népi állatgyógyászatban fer­tőző betegségekben szenvedő állatok ingerte­rápiás kezelésére használták. Részben e használat okozta a volgai hérics számának jelentős csökkenését, illetve majdnem teljes kipusztulá­sát.

Az ingerterápiás kezelést úgy végezték, hogy az állatok árral átszúrt fülébe vagy szügyébe gyökeret húztak, melynek hatására helyi gyulladás jött létre, és ez erősítette az állatok védekezőrendszerét a betegség leküzdésében.

A tavaszi hérics virágzó hajtásai (Adonidis herba) 0,5 százalék szívre ható glikozidot tartal­maznak, melyből enyhébb és közepes fokú szívelégtelenség kezelésére használható kivo­natokat és gyógyszereket állítanak elő.

Háziszerként, gyógytea formában nem használható mert fogyasztása során mérgezések történhet­nek.