Kategória






Ná­lunk az egész országban közönséges és gyakori, gyomtársulásokban, parlagokon, ártéri ligetek­ben, sziklás erdőkben, szemétdombokon és falak tövében. A mákfélék családjába (Papaveraceae) tartozik, és a nemzetség egyetlen tagja, mely Eurázsia mérsékelt és hűvösebb éghajlatú területein ho­nos, de már Észak-Amerikában is elvadult.



 

Talajban nem válogat, de nitrogénkedvelő. Húsos, elágazó gyökerű, 30-90 cm magasra növő, minden részében kellemetlen szagú, narancssárga színű, tejnedvet tartalma­zó, évelő növény. Levelei szárnyaltak, hasogatottak, durván csipkés élűek, fonákukon kékes árnyalatúak. Virágzata ernyőszerű, 2-8 virágú, a szirmok száma 4, színe élénksárga, májustól szeptemberig virít.
A népi gyógyászatban elsősorban mint sze­mölcs- és tyúkszemirtó szer ismert. Tejnedvé­nek e célra történő használata a Kárpát­medence egész területén általános. De nem­csak szemölcsök és tyúkszem kezelésére, ha­nem vágott és gennyes sebek gyógyítására is használják, egyrészt a friss növény leveleit, másrészt annak főzetét.

Pálinkás kivonatát és főzetét gyomorgörcs, valamint máj- és epebántalmak megszüntetésére fogyasztják.
Virágzó hajtásait  és gyö­keres gyöktörzseit egyaránt gyűjtik. A föld feletti részekben 0,3-1,2 százalék, a gyökérben pedig 0,8-3,0 százalék alkaloid található.
A drogok görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyul­ladáscsökkentő, antibakteriális és antivirális ha­tását epe- és májbántalmak, fogínygyulladás és fogágybetegségek kezelésekor hasznosítják.