Kategória






Vérehulló fecskefű, aranyfű, arannyal versengő cinadó vagy cinadóni, gódire, nagy fecskefű, vereselőfű ( Chelidonium majus ). Mákfélék ( Papaveraceae ) 30-90 cm. Az egész növény szőrös. Szára ágas, levelei fonákukon kékesszürke színűek, szárnyasan, mélyen hasogatottak:, karéjaik tojás alakúak, egyenlőtlenül és erősen csipkések:, bemetszéseik öblösek. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Virága sárga, toktermése hosszú, göcsös és kopasz.



Ha a növény bármely részét megtörjük, narancsszínű nedv serked ki belőle, amiről könnyen felismerhető. Terem lakások körük, kerítések mentén, parlagokon, erdők szélén az egész országban. Nedve csípős.

Használata: A füvet és a gyökerét tavaszkor, amikor a leghatásosabb, kell összeszedni és árnyékos helyen szárítani. Mindkettőnek csípős, maró tejnedűje van, amely éppen maró hatásánál fogva kiválóan alkalmas az anyagcserénél, tehát a vizeletnél, izzadásnál, altesti és végbél-bajoknál. Sokan syphilitikus bajoknál is dicsérik. Az elmondott esetekben a fűből 5 gramm, 3 deci vízben főzendő és lassan beveendő. A sárgaságnál is ajánlható.

Külsőleg a teljes nedűt bőrbajoknál és skrofulotikus daganatoknál szokták alkalmazni. Megjegyzem, hogy a fű nedvének, főzetének ilyen alkalmazása–veszedelmes–, mert rendesen mérges kiütéseket idéz elő.