A fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozó varádics nemzetség mintegy 70 tagja az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein, főként az Óvilágban terjedt el. A gilisztaűző varádics hazánkban elég gyakori, folyómedrek, árterek tömeges növénye.
Jellegzetesen erős, aromás illatú, 30-150 cm magas, nem elágazó szárú évelő. A mirigyes, szőrös levelek egyszerűen, vagy majdnem kétszeresen szárnyasán szeldeltek, a szárnyak fűrészesek. A fészkek tömött, dús sátorban állnak, 0,5-0,8 cm szélesek, a nyelves sugárvirágok teljesen hiányoznak, a körvirágok sötétsárgák. Június-szeptemberben nyílnak.
A népi gyógyászatban egyes vidékeken a növényt megszárították, porrá törték és tésztába keverve bélgiliszták elhajlására használták.
Virágzó hajtásai 0,1—0,6 százalék illóolajat tartalmaznak, mely antibakteriális, antifungális és parazitaellenes hatással rendelkezik. Gyógyteaként történő fogyasztását NEM ajánljuk.