Az Óvilág mérsékelt éghajlatú területein 10 faja él a fészkesvirágzatúak családjába (Compositae) tartozó bojtorján nemzetségnek. A Kárpátmedencében 4 faja honos, és ezeknek jó néhány természetes hibridje.
Leggyakrabban talán a közönséges bojtorján kerül a szemünk elé, amely a síkságoktól az alhavasi rétekig erdőkben, vágásokban, ártereken, parlagokon és gyomtársulásokban mindenütt előfordul. Vaskos gyökerű, kétéves növény. Szárai 50-150 cm magasak, többé-kevésbé molyhosak. Szíves vállú, nagy tőlevelei fél méter átmérőjűek is lehetnek. Bíborszínű, gömbölyded virágai, horgas fészekpikkelyű virágzatban, július-augusztusban nyílnak.
A népi gyógyászatban leveleit kelésekre, fejfájás ellen homlokra vagy tarkóra teszik, hajhullás és korpásodás esetén pedig főzetét használják.
Magjait szarvasmarhának adják gyomorbaj esetén.
Gyökereit (Bardanae radix) két rokonfajának, a kis bojtorjánnak (A. minus) és a pókhálós bojtorjánnak (A. tomentosum) a gyökereivel együtt gyűjtik. A drogok 30-40 százalék inulint, keserűanyagokat és illóolajat tartalmaznak.
Máj- és epebetegek, valamint reumás megbetegedésben szenvedők kezelésére használt teakeverékek alkotórésze. Ezenkívül hajápoló szerek alapanyagaként is hasznosítják.
Jó egészséget